Elektromos gitár vergődő sikoltása
Verejtékes, vad futamok kiáltása
Kér, követel vágyam, hogy szeress
Örömödben, bánatodban mindig engem keress!
Lelkemet bénító méregként árad szét a fájdalom,
Amiért arcodat oly soká nem láthatom
De él még a remény, hogy e költemény tovább folytatódik,
Melyben - mióta ismerlek - lelkünk összefogódzik
Énekeljen napjainkról, melyeket
Smaragdként díszítenek az együtt töltött órák,
A szorongásról, mely úgy bújik meg a lélek mélyén,
Mint festett köröm alatt a piszok
Daloljon a vágyról, mely szorít, űz, ösztökél;
Nyugalmat sohasem hagy,
S a megnyugvásról, amit várok , mint
Vadásztól hajszolt fenevad
Kedves, kezem fogva biztos lehetsz abban
Kék madarunk szárnyal mind magasabban
Gyermekeid szeretet gondos, óvó anyaként
Engemet szeress forró ölű igaz szeretőként!
1986 szept. 3-án
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése