Szívemben érzem

A hétköznapok gondjainak tintakékje
halvány égszínűvé szelídül nyomban,
Együtt lélegzünk, szívünk egyszerre dobban,
mikor kitárul szerelmes lelkünk szentélye.

Zaklatott csókok nyugtalan átka,
Szédült csapongás verítékes láza
semmivé oldódik, szíved a nyugalom háza;
termékeny türelmed tündér ajándéka

S, ha két part között hullámzó érzések,
- melyek szavaid rostján áthullanak -
bizalmat, biztatást is nyújtanak,
tudom, hogy nálad vár a családi fészek!

                                   1986. január. 15-én