Mikor találkozunk

Mikor találkozunk, szívemben bizsergető érzés,
akár szelíd erdő ölén madárcsicsergés
Közben mámorít, felemel valami, akár
egy belőled újjászülető tűzmadár
Vidám kedvedben - ha hallik nevetésed -
bennem völgyben csobogó patak emléke ébred;

Szemed mélyén a lobogás,
akár a nyári rőzsetűz-varázs
s körötte apró, kicsi ráncok
járnak könnyed, rokokó táncot

Rád nézek, arcodat pír futja át,
szorongó szívem várja már az órát,
mikor karod szorosan derekamra kulcsolódik,
félelemeink feszültsége forró csókban oldódik
Testünk húrjai egymáshoz hangolódnak,
kis fehér blúzod gombjai kigombolódnak,
melled lencséjén egy kék erecske ágazik szét,
mint cserépben gyökerecske.
Így érjük el a percet, melyben győz a vágy,
s nedves öled hív, mint a megvetett ágy.

                                             1985 decemberében