Tízparancsolat

                                                              
Akarlak, hát
Szeressél, hogy ne kelljen elviselned, amint a hüllőhideg magány falánk piranhái csontig marcangolják húsodat!
Öleljél, hogy ne kelljen elviselnem az Emlékezet kínjaitól vergődő, párnába temetett arcodat!
Szeressél, hogy szemmel lássam a szenvedély szüntelen szikrázó villanásait!
Pihenjél, hogy ne kelljen látnom a fáradtság szemedet szürkítő hullámait!
Szeressél, hogy hallhassam az anyás szelídség simogató hangjait!
Nevessél, és én lelkem edényébe gyűjtöm kicsorduló kacagásod csiklandós zamatát!
Szeressél, s én megőrzöm magamban fogainkat összekoccantó csókjaink szomját!
A nőm legyél, hogy mindenkinél jobban szolgálhassam öled buja isteneit!
Szeressél, s nem bántlak, ha fájdalmadban bántottál,
     de legyen szemed meglátni arcom vonásain a szenvedés barázdáit!
Asszonyom legyél, hogy szívemmel szerethessem, eszemmel nevelhessem a jövő csíráit; Orsit, Istit!

                                                                                                                 1986. aug. 26-án É...-nak