Ébresztőóra sípja hasítja
álom-fátylam darabokra
Szobámban lámpa gyúl
szemedben a fény kihuny
Csodás hangod melegét
Egy motor hideg hörgése töri szét
Halványul tested tűnő varázsa
Bevilágít a Nap első sugára
Kezed melegét éreztem;
most a kilincset keresem kábán
Egy új napra ébredtem
Vajon gondolsz-e ma énrám?
Ma is minden óhajtásom,
mélyről jövő sóhajtásom
számomra szent neved
Ma is hiába várlak;
Képzelem, hogy karomba zárlak,
s álomba csókolom szemed
Lassanként már esteledik,
de vágyam nem csendesedik
álmomban talán beteljesedik...
Most már ne is gyere,
Hisz nem szeretsz!
Az álomnál szebb úgysem lehetsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése