Szerelmünk ösvényei

Élet és halál között két fényes vonal;
Testünk és lelkünk útjai ezek.
Majd összesimulnak, mint két fényes huzal,
szerelmünk ösvényei: a kötés és erezet.

Első ösvény volt szemednek sugára
- ma is emlékszem e szemérmes csodára -
Mikor tekintetem tiédre fonódott, először álltad,
majd szemhéjad csukódott.

Felejthetetlen ösvény, - egyszeri hangulat -
Mindkettőnkben kavargott sok fájó indulat,
s egyszer csak lelkünk görcse felengedett;
Kezembe kis kezed temetkezett.

Kis parkban egy padra leültünk
- ez volt a Csendes Együttlét Szigete nékünk -
az októberi nap lágyan csókolta arcunk, s
mi az égben lelkünkkel összefogództunk.

Kicsiny csapások, testnek szánt játékok
Orra adott puszik, gyengéd harapások
Nyakad, füled, vállad s az állad...
Ha most bejárhatnám a sok kedves tájad!

Veszélyes, regényes út volt ; fel egy sziklára
Nehezen jöttél erre a túrára.
Eltévedtünk, s többször nekivágtunk,
Most sem tudom, mikor és hol hibáztunk!

Szakadék szélén, keskeny pallón oldalaztunk,
mikor Pesten utoljára csókolóztunk.
Szájad, ez a gyönyörű, nedves, meleg állat
szinte megerőszakolta készületlen számat.

Micsoda mélység, mily fenséges magasság!
A völgy mélyén, vagy hegycsúcson vezet utunk,
ha kétes reménység, szigorú igazság
győzelme után egymás karjába bukunk?!


                                           Szeged, 1983. okt. 28-án