Ha más testben újjászületnék
Akkor is hozzád indulnék
Új létem értelmével Neked szolgálnék
Lennék bár féreg; földet falnék
Sirályként eget szelve röppennék
Zerge alakban sziklákon szökkennék
De utam végén - előtted - habzó testtel lerogynék
Tehetetlen tollcsomóként kimerülve zuhannék
Körré zárult járatomban kerengnék
S Te célomról, kínomról mit sem tudnál
Miként, s miért győztem le földet, s tengert?
Hiszen ember szerethet csak embert!
Mégis, ha Te nem várnál, lennék inkább lárva
Hogy pillangóként virulhassak a világra
Hisz' az is ember, ki emel fajtájára fegyvert...
Az állat csak élni próbál, s ha öl,
Éhségében teszi, nem kedvtelésből...
Ezért, most újjászületek szerető férfiként,
S szeretlek, ahogy csak tudlak; emberként!
Szeged, 1988 febr. 12-én M. Zs -nak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése