2022. július 26., kedd

 

 
Kérész nász (haikufűzér)
 
 
Alkony, napsütés
millió lény jön elő
tánc, fény áldozat
 
Madarak, halak
hány hím hull hullámsírba?
áldozattá lesz
 
Ám a maradék
betölti feladatát
nemz, és szaporít
 
Második menet
a nőstény invázió
madár, fárad már
 
A víz felszínén
nász-vonaglás csóvát húz
csillám gyönyörrel
 
Lassuló mozgás,
peték süllyednek mélybe
vége a napnak.
 
Nem érhető el leírás a fényképhez.
 
Anacronicus #anacronicus
Kép: Németh Péter

2017. december 2., szombat

Múlt kavicsai

Múltam símára kopott kavicsait
jutazsákba rejtem.
Csónakommal csendesen evezve
zajló időfolyón
meder mélyére ejtem.

2017. június 23., péntek

Mai állapot:

Az igazságot hiába mondom én neked.
Jól berendezett életed
minden darabkáját
hálója láthatatlan fonalán át
egy pók mozgatja,
s hízik potroha.

2011. február 20., vasárnap

Tavaszom légy!

Te szüntelen sugárzó lény!
A szerelmet keresem szemed rejtekén.
Neved -ha kiejtem- átitat
virrasztó vágy, álmatlan áhítat.
Remény-rügyeim kibontója, vétkeimet ki feloldja
Te legyél!
Napsugár leveleimnek
dús termőföld gyökeremnek
Te legyél!
A tavasz mindenkinek újjászületés
zöldellő természet, virágok, rügyezés.
Békét teremts a szívemben,
tavaszom légy a lelkemben!

Vívódás - Oldódás

Vívódás

Kavargó kérdések kínoztak alattomban,
mégis megismertem a hangodban,
s kívántam megismerni a másik szenvedőt,
kiben csalódására egy elhatározás nőtt.

Még nem tudtam, miként folytassam;
Lépjek-e, vagy a döntést halasszam.

A túlélés a nagy tét az életben;
a tisztát megölik, mert alkudni képtelen

Érzelmeid tiszta sodrát tisztelem;
döntésedben csillogjon az értelem!
                                                                                  1986 nov 5-én

Oldódás

A táguló világegyetem szerkezete felismerhető egy porszemben
Szabadon lélegző gondolataid táncát látom szemedben

Távolodó tájak elmosódó képét keresi valaki szivárványhártyádon;
tovatűnő tétova mozdulatok jelzik utadat kényszerpályádon

Szükségem van egy emberre - számban oszlik egy kesernyés íz -
hívó szóra, hangulatra, mit mosolyod őriz

Legördülő könnycsepp áttetsző gömbjeként
lelkem láthatóvá válik - talán tiédnek másaként.

                                                                                1986 nov. 7-én

Álom és ébredés


Ébresztőóra sípja hasítja
álom-fátylam darabokra

Szobámban lámpa gyúl
szemedben a fény kihuny

Csodás hangod melegét
Egy motor hideg hörgése töri szét

Halványul tested tűnő varázsa
Bevilágít a Nap első sugára

Kezed melegét éreztem;
most a kilincset keresem kábán

Egy új napra ébredtem
Vajon gondolsz-e ma énrám?

Ma is minden óhajtásom,
mélyről jövő sóhajtásom
számomra szent neved

Ma is hiába várlak;
Képzelem, hogy karomba zárlak,
s álomba csókolom szemed

Lassanként már esteledik,
de vágyam nem csendesedik
álmomban talán beteljesedik...

Most már ne is gyere,
Hisz nem szeretsz!
Az álomnál szebb úgysem lehetsz.

Elgondolkozva


Hogy mit jelentettél nekem;
Elmondani nem tudom
Hogy mit jelentettem neked;
Kérdezni már nem fogom
Bár gondolatom a múltba réved
a jövőtől kicsit félek, tudom.
                                                       1986 febr. 26-án