Tévedtem

Tévedtem.
Álmaim színes szövete sárba süppedt a könyörtelen körülmények lépte alatt.
Szerelmem utolsó, elhaló kiáltása visszhangozva verődik az Élet egyre szűkülő folyosóján.
Botladozó léptedet már nem vigyázza társad, ki maga is járni tanul.
Kínjainkkal magunknak megküzdeni szomorú szükségszerűség.
De, ha egyszer mégis egy ritmusra ver szívünk, ne felejtsd el kiáltani nevem, hátha a sárból egy pillanatra fölegyenesedhetem!
                                                                                             P
Utóhang:
Most már szétszórhatod a szélben verseim hamuját, vagy borítékba rendezve adhatod a a feledésnek, de a Csoda lelkemben örökre megmarad.

                                                                           C-n  1986 okt. 25-én